Tavaly ilyenkor rendeztem Kornélomnak az első gyerekbulit, amiben teljesen kifáradtam, így úgy döntöttem, hogy az üldögélős gyereklenyugtatós programokra helyezem a hangsúlyt:) A saját érdekemben:)
Mivel azonban az én kis közönségem mindenáron meg szerette volna kaparintani a bábokat, így idén remek ujjbábokkal készültem, az előadás pedig úgy zajlott, hogy én meséltem, ők meg elbábozták.
A szülinapos volt a főszereplő, ő választhatott először bábot:)
A történetnek csak a vázát írom le, mert tetszés szerint bővíthető, átalakítható a résztvevők életkorának, illetve türelmének függvényében.
A főszereplő ( nálunk Oleg a Korkodil dinó) épp holnap tölti be a .....-dik születésnapját. Fantasztikus partit akar rendezni, és gondolkodik, vajon melyik barátját hívja meg , hogy igazán szuper legyen a buli. De mindegyikükkel baj van. a nyuszi félős, a zsiráf fennhordja az orrát, az elefánt mindig elfelejti a játékszabályt, a viziló mindent felzabál, a maci torkos és nem tud számolni stb,( a szereplők és fantázia függvényében bővíthető). Végül úgy dönt nem hív el senkit, mert akkor csak elszúrnák a bulit.
Eljön a születésnap, de a főszereplő szomorúan sírdogál a házában, hogy most már nincs egy barátja sem, pedig mennyire szereti őket, és felsorolja milyen jókat játszottak együtt( fantázia , ezt rátok bíznám). Aztán egyszercsak halk énkszó üti meg a fülét, és mikor kinéz az ajtón ott áll az összes barátja a háza előtt egy csodaszép tortával, mert mind eljöttek és nem felejtették el a születésnapját.
Íme a történet. Saját tapasztalat, hogy a szomorú réazeknél vigyázzunk, mert a gyerekek nagyon bele tudják élni magukat a történetbe. Ha kell ugorjunk kicsit a jó részhez. Nálunk nagyon élvezték a kölkecek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése