2009. május 31., vasárnap

Gyermeknap és a jó házasság titka

Vettem egy nagy levegőt és filozofálni fogok:)

Nálunk a gyereknapnak három része van.

1) Apa rábeszélése napokig, hogy elvigye a nagyfiút arra a rendezvényre, ahol vonatok vannak (igen gy. k. Vasúttörténeti Park) az ezer és egymillió ember közé és meghallgassák a nagyobbikom kedvenc zenekarát koncerten. Tévedés ne essék nem kihagyni akarom, csak ha BKV jeggyel mennénk, akkor az egyébként ingyenes rendezvény majd kétezer forintunkba kerülne kaja/ pia nélkül, szóval ezért mennek kettesben.

2) Már csak egy nyűgös gyerekkel én itthon haladni próbálok a feladatokkal, plusz válaszolni negyed óránként a telefonokra ( férjtől, családtól ).

3) Buli utáni lelkinyavaja kezelése: férjnél és nagyfiúnál egyaránt, majd rázós kísérlet valamennyi szereplő ágyba terelgetésére.

Most épp én is aludhatnék( nem tudni meddig persze), de inkább írok:)

A Gyereknap idén egybeesik a Pünkösddel és idén még az 5. házassági évfordulónkkal is,a minek kapcsán persze elmerengtem a házasságunkról, meg úgy általában a házasságról.

Ami jó, hogy a környezetemben vannak működő és boldog házasságok. A rossz, hogy manapság ez számít kivételnek:(

Mivel Kornél az esküvőnkön a pocaklakók boldog hétköznapjait élte és mára már Sára Lilla is velünk van, egyetlen házassági évfordulónkat sem tudtuk rendesen megünnepelni. Ha jobban belegondolok, akkor rendetlenül sem. De talán ez is a titok. Hogy nálunk valahogy az ünnepek a hétköznapokban történnek. Akkor történnek csodák velünk és velük, amikor nem készülünk rá. A " hivatalos" ünnepeinken a gyerekek és mi is nyűgösek és nyúzottak vagyunk az ünnepi elvárásoktól, így a mi ünnepeink titkosak, ha úgy tetszik.

A férjem gyakran hoz ajándékot nekem csak úgy, de virágot a legritkább esetben, ékszert szinte soha, a csokiról pedig tudja, hogy nem szeretem. Viszont sosem megy el búcsúcsók nélkül még akkor sem, ha nagyon mérges rám.

Ha megkérdeznének, akkor a jó házasság titka nálunk a férjem türelme és az én kreativitásom. Főleg a házimunka terén( értsd. azért még nem omlott össze a lakás és fel lehet ismerni a bútorokat). Sosem kellett feladnom az álmaimat, és azt hiszem ezt ő is elmondhatja (megkérdeztem). Világ életemben rosszul voltam attól, hogy márpedig egy kapcsolathoz kompromisszumok kellenek. Nyilván nem tehetek meg egy házasságban akármit, de a legtöbben ez alatt önfeladást( nem önfeláldozás!) értenek. Na ez az, amit nem várhatunk el szerintem egy házasságban.

Ma is szerelmes vagyok belé. Persze kicsit jobban, mint az elején. Nem tudom valaha is elmúlik-e( remélem nem). Majd visszatérek erre a kérdésre újabb 5 év múlva.

Imádok vele lenni, minden apropó, program nélkül azért mert jó a közelében lenni. Persze néha jó lenne kettesben, de olyan jó hallgatni a törpék szuszogását is a gyerekszobából.

Lassan be kell fejeznem, mert a kisebbik hallatja a hangját. Ha valami különlegeset kérhetnék, akkor az egy alvással tölthető nap lenne. Akinek van pár csemetéje, azt hiszem érti...és persze semmi pénzért nem szeretnék egy másik életet!

1 megjegyzés:

kiseri írta...

Hát ez nagyon édes és bölcs volt! Egyetértek a házasságos-résszel, el kell fogadni egymást, nem átalakulást várni és produkálni. Mikor azon morogtam, mennyire komolytalan a férjem, barátném azt kérdezte:"Nem ezért szerettél bele annakidején???" és de... és még sorolhatnám, mi az, ami akkor szép és jó, pár év múlva meg furává válik, de eszembe kell jutnia: ő ilyen és ilyennek szerettem, ne akarjak mást! csak szeressem...
És igen: ALUDNI AKAROK!!! egy néni egyszer azt mondta, akinek nyolc gyereke van, hogy húsz évig nem aludta ki magát.... azért ránk ennyi nem vár, kevesebb a létszám.:)