Nekem van a világon a legjobb apukám ez biztos. Akkor is, ha nem ugyanazt értjük rend, gyereknevelés és matrac alatt (emiatt a derekam fájt, viszont a nyakam kipihente magát, hja problémás vagyok).
Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanataink, és azt sem, hogy sosem voltunk összeveszve ( pár napig). De olyan sosem volt, hogy nem számíthattam rá. Esőben, hóban, örömben, és bánatban. Sosem voltak igazán titkaim előtte. Ma sincsenek. Mindent megbeszélünk( mindig ellentmond nekem:)) és ez jó így. Rengeteget formált rajtam még akkor is, ha sok dolgot gyökeresen másként csinálok/ gondolok mint ő.
Nála voltunk most lent másfél hétig Zalaegerszegen, ez a hallgatás oka.
Kornél megtanult lebukni a víz alá( a kéthetes úszástanfolyam utolsó napján:)) így azóta kis vizidisznóvá változott és szíve szerint folyton víz alatt lenne. El is mentünk Gelsére egy fedett uszodába( a nagy melegben szuper volt, hogy nem tűz a fejemre a nap) ami kicsit húzós, mert 1900 /fő a felnőtt napijegy ( törpéknek iskoláskor alatt ingyenes), de megéri, mert minden tiszta, rendes és ráadásul az élménymedencéjük csúcs szuper.
Sára Lilla is megejtette élete első strandolását, ami úgy nézett ki, hogy a víz szuper, de anya nem mehet 5 centinél távolabb. Kicsit fájt a karom és a nyakam a végére. Viszont, nem volt sírás és remekül úszkált( persze velem).
Kornél elhatározta ( a nagyival és ezt remélem ő is tudja) szeptembertől rendszeresen úszni jár, ami szuper minden szempontból. Viszont csemetém egész Egerszegi tartózkodásunk alatt alig evett( már kezdtem aggódni) de azóta javul a helyzet, úgyhogy lehet, hogy asztalfóbiája lett:)
Kornél mozgásfejlődése továbbra is ugrásszerűen fejlődik nem tudom hova, az egerszegi szuperjátszótér( süppedős szőnyeg a 15 méter magas hálós mászóka alatt, szőnyeg műfű és gumiborítás másutt) csak lestem, ahogy fürge csíkként a tetejéig mászott( oké frászt kaptam, de igyekeztem úrinő maradni és nem kiabálni)
Témánál maradva imádom Egerszeget. Az embereket, a tájat, mindent. Ha lenne lenn munkám, már itt sem lennék( na jó férjemet azért rá kéne kicsit beszélni).
Vadidegen nénike látva a gyerekeket az utcán barackot adott nekünk, a játszótér végében lovak vannak, és a néni megengedte Kornélnak, hogy felüljön. Így a fiam jelentem futószáron( bár még csak lépésben )lovagol, és mindezt elengedett kézzel is tudja. Asszem drága hobbijai lesznek. Kár, hogy nem tudtunk tovább maradni. A lovakkal érdekes módon Sára Lilla is jóban van, minden nap első dolga volt fűvel megetetni őket, addig a játszótér sem érdekelte. Meg is simogatta őket( persze csak a kezemből) de roppant lelkesen.
Hogy rólam is legyen szó ezer év óta először találkoztam általános iskolás barátnőimmel Orsival és Annamarival. Annamari, köszönöm itt is, hogy összehoztad.
Mindent összevetve a krónikus kialvatlanságon kívül ( SL óránként ébresztett éjjel, de nappal 3-4 órát aludt egyhuzamban) bármikor szívesen megismételném.
Kicsit hosszúra nyúltam, de ezt muszáj volt leírnom.
