Az a helyzet, hogy imádom a gyerekeimet, mert jó fejek, szófogadóak, szórakoztatóak, és simán kibírják a 40 fokban is a BKV járműveken jövet menet, mert nem kérnek főtt kaját, mert hálásak mindenért, mert jó velük lenni.
Az elmúlt múlt hetekben gyerekparadicsom volt nálunk. Csak hogy lássátok az első hete:Hétfőn az
állatkertben voltunk mindenki örömére. Sára Lilla majomimádó, no meg teve, de a gorillától fél, a fiam mérges kígyó fanatikus, jó ezt megértem, mert nekem a Gaboni vipera a kedvencem. A rájasimogatóért örök hálám az állatkertnek, és valaki írja ki a honlapra a kis törpezebut is mert nekem az a kedvencem. Meg a fürdős tapír amikor lemerül és félrelöki a kacsákat amikor feljön.
Jó, hogy a fiam így lehetett 10 percig 3D moziban, mert én nem vinném még se moziba, se 3D-be. És állati finom az a jégkrémdrazsé.
Kedden a
Széchényi hegyi gyerekvasúton ( úttörővasút) voltunk. A gyerekek imádták oda- vissza és a Széchényi hegyen fantasztikus jó a játszótér is:) Persze lenyúltak nyakláncra, kártyára migymásra, de szabad levegőn voltunk, imádni valóak voltak a gyerekeim, ráadásul az utazóközönség kisgyerekeseivel felváltva etettük egymás gyerekeit a nálunk lévő nasiból. Ezért jó gyerekkel menni:) Ja, a fogaskerekűt lefelé mindenki próbálja ki mert állati jó!
Szerdán lányom keresztanyjáék jöttek vendégségbe, 9. hónapban lévő- azóta már világlakó - Márton babával, és a lányommal egyidős Katával, ami fiamnak újabb értekezésekre adott lehetőséget a császármetszésről. Oké tudom túl sok ismeretterjesztő filmet néz a fiam, de megnyugtató, hogy - szerinte- ő erről már mindent tud. Ja, tényleg volt erről film nálunk, és a fiam tényleg el tudta mondani, szóval előtte a nőgyógyász pálya.
Csütörtökön megcéloztuk a
Szemlőhegyi barlangot, amihez meg is másztuk a Szemlő-hegyet mert egyrészt először eltévedtünk, másrészt természetesen így az igazi. A barlangot Kornél imádta Sára Lillának klausztrofóbiája volt és erősen hangsúlyozta, hogy mivel itt sárkányok laknak innen menünk ki. Ennek ellenére nagyon jó volt :)
Ezt követtet két hét a Balatonon, a fele apummal együtt. Innen i köszönük Tamással együtt a rengeteg segítséget.
Nem volt mindig jó időnk, de szerencsére Kenesén a gyerekek sosem unatkoznak. Felfedezték a kertet, motoroztunk, túráztuk az Akarattyai-magasparton.
Ajánlom a
Degesz éttermet minden arra járónak :), mert a fiam és a lányom is trambulinozhatott, mert van gyerek játszósarok mesekönyvvel babával és autókkal felszerelve, mert van homokozó, hinta, mászóka homokozójátékokkal, és mert fantasztikusan főznek.Mi két napig ettük az ebédünket mert a felét nem bírtuk helyben megenni. Ami a legjobb volt, hogy
rengeteget meséltünk, mert ott nincs TV, nem kapcsoltunk rádiót és nem vettünk újságot.
Viszont a férjem a felmosóvödörben hordta hektoliter számra a vizet a parton a 30-50 lélekszámú gyerekcsapat bonyolult vízvezetékrendszerébe,
mi Sára Lillával hintáztunk (mostanra nem csak egyedül hajtja magát, de el is indítja magát a kishölgy) és egyszer sem égtünk le. Hajókáztunk, körhintáztunk, kinek mi volt az álma, plusz fantasztikus péksütiket ettünk a
Katica pékségben.Ígérem képek is lesznek, csak ahhoz kell a férjem, hogy megtaláljam :) ( megjött ezért frissítve)
Addig is olvasgassatok :)
