Mióta megmarad a horgolótű a kezembe horgolok. Ahogy a nagyijaim is, ki hobbiból, ki szükségből, de mindig egyedi módon. Mára már elmondhatom, hogy profin tervezek játékokat, ruhákat, ékszereket horgolva, és időnként varrok is. Ha pedig kész vannak, akkor felteszem a képüket ide.
2009. szeptember 11., péntek
Vannak játékok, amiket
Vannak játékok, amiket akkor is imád a fiam, ha nekem nem a kedvencem. Ki tudja. Ezt a macit a Tündérlátta boltban te is örökbe fogadhatod, de persze a fiamnak is készíteni kellett egy ilyet a saját készletből:)
Remélem nektek is tetszik:)
A kép ismét Kataanya fotós tehetségét dícséri.
Pedró nagyon jó barátságban van Domingóval a kalandoregérrel. Bár az ő hazája valahol a messzi sztyeppéken van. Pedró amúgy érdemes cirkuszi művész, aki a porondon járja a ropogós medvetáncot. Szerencsére nagyon ügyesen táncol, így társasházban lakóknak is bátran ajánljuk.
Ezt én is megerősíthetem. Élvezet hallgatni a meséket a messzi messzi tájakról, fenyvesekről, folyóbeli halászkalandokról. Olyan kellemes dörmögős a hangja, hogy néha én is szívesen odakucorodnék Kornél ágya szélére. Természetesen elválaszthatatlenok. Reggelente, mikor átjön az ágyunkba egy kis bujszizásra akkor is ott a kezében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Azt hallottam egyszer, hogy ha az ideális férfira vágysz, szüld meg! Hát valahogy' én is ilyen szerelemben vagyok a fiammal. Lányom is van, imádom, a kötődés mégis más fajta. Ott apa az elveszejtett szülő.:-))
Megjegyzés küldése