Muszáj megosztanom veletek. Ha ez lenne az első eset, hogy találkozom ezzel a szülői hozzáállással, akkor azt mondom oké, egyedi hülyeségről van szó, de ez újabban trend.
Tudni kell, hogy meglehetősen hűséges típus vagyok játszóterezésben, nem szívesen megyek máshova, ha már választottam játszóhelyet a gyerekeknek, így tudom mikor kik járnak oda.
Nálunk általában normális a viszony aszülő és nagyszülő társakkal, nincs hiszti a gyerekek között, mivel mindenki (a gyerekek is) természetesnek veszik, hogy elkérhetik/ kölcsön vehetik egymás lehozott játékait, ezzel ki van zárva az enyém tied veszekedés nagy része és sokkal kevesebb az irigység és a magányosan homokozó gyerek.
Nem mondom, hogy elítélem azt a szülőt, aki nem hagyja szeme fényét " idegen" játékokkal játszani, inkább a gyereket sajnálom. Látom a szemében, hogy ő jönne...
Azt viszont igenis helytelennek tartom amikor általában ugyanezen szülő kikéri magának (általában miközben úgy 50 méterre a gyerektől könyvet olvas, lehetőleg a gyereknek háttal), hogy rászóljak Szeme Fényére, ( akinek sokszor nem hoz játékot sem és az unatkozó csemete a homokot szórja vagy a csapot babrálja amiből dől a víz) , hogy legalább ne az én gyerekemet szórja, vizezze.
Én két gyerekkel játszóterezem. Szerencsére Kornél önálló, de SL-t még figyelnem kell. Őszintén örülök, ha valaki rászóla nagyra, ha hülyeséget csinál, és nem látom. A fiam tudja, hogy a felnőttekre jobb ha hallgat, főleg mert anya sem hagyná, hogy más gyereket bántson, meglökjön, szórja a homokot.
Ugyanakkor Szemünk Fénye édesanyja ezek után szemforgatva közli, hogy az ő gyereke AZT CSINÁL A JÁTSZÓTÉREN AMIT AKAR, hiszen ezért hozza ide. Mindezt a gyerek füle hallatára. Nos ez az a mondat, amely után én nem csodálom, hogy szemünk fénye 2 perc múlva üti a többieket, nyakig vizesen és sárosan rohangál, Homokot dobál a vár tetejéről.
Véleményem szerint már kis kortól meg kellene tanítani a gyerekeinknek, hogy sehol sem tehet meg BÁRMIT amit akar, és akkor kevesebb magatartászavaros gyerekkel kellene megküzdeni az óvodának, iskolának.
Szerintem. Uff szóltam.
2 megjegyzés:
Igazad van! és majd szegény pedagógusok... szemfényvesztés lesz, amit majd a gyerek csinál oviba, iskolába, és akkor is a szülő lesz felháborodva...ha a ped szóváteszi a gyerek elviselhetetlen viselkedését..., mert neki eddig mindent szabadott.
mi lesz vele később!!??...
"Korosztályos" konfliktusunk nem volt játszótéren még, de olyan igen, amikor kb. 10-11 éves gyerekek amortizálták gőzerővel lefelé az ovisok játékait. Miután apa - akinek remek orgánuma van az ilyesmihez- szólt nekik, hogy álljanak le, a két suhanc olyan szinten szólt vissza, hogy a döbbenettől tátva maradt a szánk. Az arcukra kiülő megvető kifejezést sem fogom elfelejteni. Aztán hamar elkotródtak, de szerintem őket is az általad leírt hozzáállással tartották (a szóhasználat tudatos)a szüleik például a játszótéren.
Szerintem elkeserítő állapotok vannak a gyereknevelés területén mind szülői, mind pedig intézményi oldalról.
nem vagyok egy ilyen nomegmondommiazigaz típus, de ez már nálam is kiveri a biztosítékot. Én olyan társakat szeretnék a saját gyerekeimnek-akik persze nem hibátlanok- gyerek és felnőtt korukra, akik alap normákkal és kommunikációra alkalmas képességekkel rendelkeznek. Húúú tudnék még írni...
Megjegyzés küldése