Mióta megmarad a horgolótű a kezembe horgolok. Ahogy a nagyijaim is, ki hobbiból, ki szükségből, de mindig egyedi módon. Mára már elmondhatom, hogy profin tervezek játékokat, ruhákat, ékszereket horgolva, és időnként varrok is. Ha pedig kész vannak, akkor felteszem a képüket ide.
2009. március 13., péntek
Gyermeklélek
A költözés a 4 és fél éves fiamat is megviseli láthatólag, de olyan felnőtt módon viseli és kezeli, hogy azt hiszem példát vehetnék róla.
Pedig olyan ovit kell itthagynunk, ahonnan nem is akart hazajönni, és ahova hétvégén is szívesen bement volna. Én a gondolatától is sírok, hogy itt kell hagynia azokat a barátokat, akikkel két éve együtt játszik, és persze ő is szomorú, de este a nyakamhoz bújt és közölte:
"- Nagyon szomorú leszek, hogy itt kell hagynom a régi ovit meg a barátaimat, de az új oviban is biztos lesznek jó barátaim."
Mindezt 4 és fél évesen, szülői nyomás és meggyőzés nélkül. Igyekeztük nem presszionálni, hogy örüljön az oviváltásnak.
Olyan büszke vagyok rá.
Egyébként ma van a búcsúpartija bent.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
De édes...! Sokszor olyan felnőtteket meghazudtolóan bölcsek és higgadtak a gyerekek... mi lenne velünk nélkülük?!
Reméjük csupa csodát hoz majd a változás!
Húúú, nekünk is lebegett a fejünk felett a költözés és az oviváltás, de szerencsére nem kellett. Nagyon rosszul érintene, ha mennünk kéne, az ovival teljes mértékben elégedett vagyok,a gyerekeim nagyon-nagyon kötődnek a barátokhoz. Biztosan nem egyszerű, de a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi vagyunk, erre ők tanítottak meg. Amíg én sok helyzeteben túlkomplikálok valamit, izgulok, addig ők egy huszárvágással megoldják a szituációt. Megértem az anyai izgalmaidat.
Megjegyzés küldése